Bugovics Zoltán a változó nemi szerepekről a Győr Pluszban

Dr. Bugovics Zoltán, tanszékünk egyetemi docense Zoljánszky Alexandra kérdéseire válaszolt a Győr Plusz 2016. január 8-i számában. Szóba kerültek a változó nemi szerepek és az ezekkel kapcsolatos társadalmi elvárások és konfliktusok. 

A teljes újság letölthető innen, a cikk a tovább gombra kattintva elolvasható. 

Mit akar a nő, és mit akar a férfi?

szerző: Zoljánszky Alexandra

Mit válaszol a szociológus férfi,és mit a kineziológus nő, ha ugyanazt a kérdést tesszük fel nekik a nemek funkcióiról? Az interjúkban mindössze két kérdés ugyanaz, egyébként hagytuk, hogy úgy kanyarodjon a beszélgetés, ahogy ők szeretnék: férfiasan és nőiesen, szabadon.

Dr. Bugovics Zoltán szociológus, egyetemi docens 

Szabad a 21. században funkciókat társítani a nemekhez? 

Posztmodernnek nevezett társadalomban élünk, a vélemény szabad és a döntés is, például, hogy ki vállal gyereket és ki nem. Ugyanakkor meg kell jegyezni a magyar termékenységi ráta kapcsán, ha a fiataloktól megkérdezzük – mindegy, melyik nemet – hány utódot szeretnének, kiderül: jóval magasabb vágyaik vannak, mint amit később megvalósítanak. Tehát van a tarsolyban valami plusz, több gyerek is születhetne, de mégis Európa végén kullogunk. A vágyak és a valóság között nagy az eltérés. De ez nem új jelenség, Magyarországon 70 éve alacsony a szülési kedv. Az eddigi erőteljes állami beavatkozásoknak pedig volt haszna, de utána több kára lett.

Máshol is így megy?

Nem, ha a brit adatokat nézzük, a nők több mint egyharmada azt mondja, nem akar gyereket. Ugyanakkor az elmúlt húsz év magyar adatait összehasonlítva látjuk, a 90-es évek közepén a nők felének volt gyereke, és huszonéves kor elejére volt tehető a szülés, ma ez bőven a 30-as évek közepén van. A nők gyerek nem vállalási tendenciája hihetetlenül felkúszott. Ez egyébként teljesen nyugat-európai tendencia.

És ez nyilván nem csak a nőkön múlik...

Ezt nem lehet nemekre testálni. Ha megnézünk egy skandináv társadalmat, például a svédeket, jóval nagyobb arányban vállalnak főként diplomás nők egyedüliként gyermeket, mert társadalmi, politikai biztonságot éreznek, ami Magyarországon hiányzik.

Ha a társadalmat nézzük: milyen tradíciók élnek, mik azok a szerepek, amiket még ma is a nemeknek tulajdonítanak?

A magyar erősen tradicionális társadalom, de ez visszaüthet. Túl sok anyagi terhet testál a férfira, és túlzottan tradicionális elvárásokat a nőre. Holott a mai társadalmi viselkedés, a globális tendencia nem ez. Látunk egy avítt elvárásrendszert, ami köszönő viszonyban sincs a valós társadalmi, gazdasági körülményekkel.

Ismerünk jó gyakorlatokat?

Ott van például Franciaország vagy Írország, ahol a teljes termékenységi ráta 2 feletti, míg Magyarországon 1,29 körüli. Ez azt jelenti, hogy évente 30 ezer fővel csökkenünk, és ez egyre több lesz. A britek is 2 körül járnak, tehát az sem teljesen igaz, hogy a nyugat-európai tendenciák nemzetromboló hatásúak. Az a különbség, hogy ott a fiatalok egy része abszolút nem vállal gyereket, aki igen, az viszont sokat, illetve a születési rátát feltolja a magas bevándorlási arányszám. Magyarországon pedig mindenki akar gyereket, mégis kevés születik meg.

Ha a munkaerőpiacot nézzük: nő és férfi egyenlő esélyekkel indul?

Nem, a nők hátrányban vannak sok tekintetben. Ha van gyereke azért, ha még nincs, de szeretne, akkor pedig azért. Nem indulnak egyenlő esélyekkel ugyanabban a végzettségi kategóriában és jövedelemszerzés szempontjából sem. Ez nem csak magyar probléma, vannak azonban társadalmak, amik felismerték, hogy a nők magasabb pozícióra juttatása gazdaságilag is jövedelmező. A női vezetők másképp gondolkodnak, mint a férfiak. Egy nő egyenjogú társ, például az én szakmámban nők nélkül feleennyi kutatási eredmény lenne. Egy nő ugyanannyit tesz hozzá bármihez, mint egy férfi, nem kérdőjelezhető meg a gazdasági, társadalmi hasznuk. A széchenyis diákoknak is több mint fele nő, a tipikus férfiszakokon is egyre többen tanulnak. És az, hogy a nők magasabb pozícióba kerülnek, nem jelent születésszám-csökkenést.

Viszont bölcsődét és bébiszittert valószínűsít.

Nyilván, a mai világban nem lehet megkerülni, hogy más vigyázzon a gyerekre, ha a karrier is számít. Kedvenc példám: megkérdezek egy általános iskolás lányt és fiút, hogy mi a fontos? Azt válaszolja, amit a szüleitől hall: tanulj szorgalmasan! Középiskolában szintén. Aztán továbbtanulásnál is teljesíts jól, képezd magad. Diploma után mit mondanak a férfinak? Alapíts családot és dolgozz keményen! És mit mondanak a nőnek? Szüljél! Ez is a tradicionalitás csapdája.

Hová vezet ez a paradox helyzet?

Aszerint fognak viselkedni, amire szocializálják őket. Ha 23 éves koráig azt várta a társadalom, hogy teljesítsen, nem fog hirtelen tradicionális anyává válni. Meg lehet oldani, de a többség kitolja a gyerekvállalást. Egy másik jelenség pedig: élménytársadalomban élünk. Felmérések igazolják, hogy a karrierépítés miatt tolódik ki a szülés, más elemzések viszont azt mutatják, hogy ez nem teljesen igaz. Azért tolódik ki, mert még „élni” akar a nő és 30-35-40 évesen szülni. Az élménytársadalom kultúrája azt mondja, hogy valósítsd meg önmagad! A posztmodern társadalom viszont ezzel nem tud mit kezdeni. Hiába adnak ingyen lakást.  Másik probléma,  ha most  nagyon megugrana  a születésszám, mostantól 25 év múlva  lenne  a munkaerőpiacon haszna. Ebbe az államkassza is beleroppanna. Hiszen az időseket és a fiatalokat is óriási tömegben el kellene tartani. A Családok Otthonteremtési  Kedvezményével a kormány  célja, hogy a 1,3-as kamikáze zuhanás megálljon és legalább 1,5 körül legyen a születésszám.

Hogy néz ki ma a családon belüli munkamegosztás?

Az a kép, hogy a férfi sörözik és meccset néz, a nő pedig takarít, nem sztereotípia sajnos. De minél magasabb iskolázottságú valaki, és minél fiatalabb, annál inkább jellemző a munkamegosztás. Teljesen természetes, ha a férfinak van ideje, akkor ő fog elmosogatni és felporszívózni. Magyarországon a magas iskolázottságúak aránya össztársadalmi szinten 20 százalék alatt van. Viszont, ha a 40 év alattiakat nézünk, jóval magasabb a diplomások aránya. Szóval még egy emberöltő, hogy megváltozzon a tradicionális beállítottság.

Szembe megy a természettel az a nő, aki nem szeretne gyermeket?

Az nem probléma, hogy vannak, akik nem vállalnak gyereket, hiszen lehetnek alternatív szexuális beállítottságúak, vagy egyszerűen nem szeretnének, vagy a szakmájukban akarják kiélni magukat. Gyermektelen művészeket, tudósokat lehetne sorolni, akik rengeteget adtak a világnak. Bűnösek? Nyilvánvalóan nem. Nem igazságos ítélkezni. Aki gyereket akar vállalni, az miért nem teszi meg? Ez a fő kérdés. Sokan ideológiailag közelíte- nek, de a fő probléma gazdasági: ki fog dolgozni? Nyugdíjjárulékot fizetni, hogy a hatalmas nyugdíjas tömeget eltartsuk? Ma is rossz a helyzet, 10 évre kivetítve pedig félmillió fős munkaerőhiány valószínűsíthető.

 
 

Jónás Mónika kineziológus,csoportterapeuta

Szabad a 21. században funkciókat társítani a nemekhez?

A szabadságot nem szabad megkérdőjelezni, különben nem lehetünk azok, amivé igazán szeretnénk válni. Ne akarjunk semmilyen társadalmi elvárásnak megfelelni, mert akkor bezárjuk magunkat. Férfinak és nőnek is megvannak az alaptermészetéből adódó minőségei: a férfi az erő, a bátorság, a határozottság. A nő a finomság, a lágyság, a gondoskodás és a befogadás. Fontos, hogy az alaptermészetünkből legyünk önmagunk, nepedig a szerepek felborításával. A férfinak fontos, hogy érezze a felelősséget, gondoskodást, hogy ő védelmezi a nőt, ebben persze benne van az is, hogy megad neki mindent. Más kérdés, hogy a férfi észreveszi-e, hogy a társának mire van szüksége, s elég határozott-e ahhoz, hogy ne okozzon kisebbségi komplexust számára a nő sikere.

Például, ha egy nő vezető pozícióban dolgozik. Hiszen attól még lehet lágy és érzékeny.

Kérdés, miként éli meg a vezetőiszerepet: keményen vagy érzéssel. Egy nőnél is fontos a határozottság, a kiállás önmagáért, de nem mind-egy, hogy a vezetői ülésre beviszi-e a kedvességet, például olyan egyszerű megnyilvánulásokkal, mint a mosoly.

Hol csúsznak el a szerepek a párkapcsolatokban?

Két alappillére van a problémáknak: az egyik a kommunikáció félresiklása, a férfi kerüli a konfliktust, a nő viszont beszélne, a másik pedig a szexualitás –szintén az alaptermészetből fakadó különbözőségek miatt. Az egyik gond, ha a nő nem természetesen befogadó, hanem irányítani próbál. Amikor megszokássá válik a kapcsolat, illetve az alapvető szerepek is elcsúsznak. Például, hogy megengedi-e a férfinak, hogy elcsábítsa? Apróságoknak tűnnek, deegy hosszú távú kapcsolatban nagyon fontos, hogy a szexualitás megmaradjon. Akkor lehetek nőként igazán biztonságban, ha meg tudom tartani a gyengédséget a férfi mellett, mert neki így leszek én a nő. Attól ő még sok más nőt meg fog nézni, kívánni, de ezt is el kell fogadnunk.

És amit a férfinak lehet, azt a nőnek nem?

De, ez működik a nőnél is, csak más minőségben. Veszélyes, mert ha bekerül a terébe más, megjelennek az érzelmek, sokkal nagyobb esély van arra, hogy a kapcsolatban a felek elkezdenek távolodni egymástól. Ellenben egy harmadik megjelenését a férfiak sokkal lazábban kezelik.

Hogyan lehet visszatalálni ezekhez a minőségekhez?

Minden nő legnagyobb problémája az önelfogadás. Az önszeretet megélése, hogy képes legyek felfedezni a saját szépségeimet. A legapróbb tulajdonságokat felfedezni magamban. Kiemelni, amivel másoknak örömet okozok. Fontos, hogy olyan környezetben legyek, ahol tisztán látnak engem és nem kell a tulajdonságaimmal ütközőszerepeket felvennem.

Szembemegy a természettel az a nő, aki nem szeretne gyermeket?

Egyrészt azt gondolom, hogy mindennőben ott az anyaság, mert természetünknél fogva mi vagyunk a gondosko-dók. Mi adunk életet. De ezt megélhetjük más minőségekben is. A párkapcsolatban is, hiszen egy férfi valamilyen szinten az anyát is keresi a nőben. Vagy a munkában, hiszen a nőnek nem az a dolga, hogy csak gyerekeket szüljön és otthon legyen, hiszen csodálatos képességeink vannak, amire szüksége van a világnak. Mi van, ha egy nő akkor teljesen boldog, ha dolgozik és napi egy órája jut a gyerekeire? Akkor ő rossz anya? Ezt mindenkinek saját magának kell éreznie.

Az rendben van, hogy a párkapcsolatban is az anyaságot éli meg a nő?

Igen, csak nem mindegy, milyen százalékban, és sajnos jellemző, hogy nagyobb súlyban ez van, főleg gyermekszületés után, amikor anyának és apának kezdik egymást hívni, amivel a legfőbb minőséget teszik ki a párkapcsolatból. A tüzet. A szenvedélyt. Szükség lenne olyan új párkapcsolati mintára, ahol szabadabban tudnak nők és férfiakegyütt élni. A legtöbb házasság ugyanis monoton unalomba ütközik. Nagy rész-ben ez a mai valóság. Elsősorban azért,mert csak egymásra fókuszálnak, szűktérbe kerülnek. Nem töltődnek fel egyedül vagy barátokkal. Ha elfojtom magam és a vágyaimat, ha bezárjuk egymást, akkor kimerülök és a párkapcsolatom sem működhet.

Tantárgyi információk

Válassza ki a beiratkozás félévét!
Válassza ki a nyelvet!
Válassza ki a szakot!
Válassza ki a szakirányt!
Válassza ki a tantervet!
 

Események

Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) 2017. július 23. - 2017. július 30.
Nyári ügyeleti rend 2017. július 27. 00:00 - 2017. augusztus 20. 23:00
Munkaszüneti nap 2017. augusztus 20. 00:00 - 23:55
Bejelentkezés a 2017/18. tanév I. félévére 2017. augusztus 23. 06:00 - 2017. szeptember 2. 23:55
Központi áramszünet 2017. augusztus 25. - 2017. augusztus 26.